A páfrányfenyő, a Ginkgo Fa

A ginkgo biloba, egyszerűen csak ginkgo, vagy ahogy mifelénk is ismerik, a páfrányfenyő kétlaki, lombhullató fa. A Délkelet-Ázsiában őshonos ginkgo az egyik leghosszabb életű fa a Földön, hiszen ismerni 1000 évnél is idősebb példányait.

Igazán ellenálló faj!

A fa koronája például jól viseli a legerősebb szeleket is, maga a növény pedig önmaga képes legyűrni betegségeket, kártevőket.

Érdekesség: 6 példánya túlélte Hirosima közelében az 1945-ös atomrobbantást is!

A páfrányfenyő átlagos magassága 20-35 méter, nem ritkán – főleg Ázsiában – 50 méteres példányokat is találni. Törzse bütykös, kérge barna árnyalatú. Törzsének átmérője a kifejlett példányoknál akár 5 méter is lehet!

Koronája kúp alakú, mely ahogy idősödik a fa úgy egyre inkább szélesedik. Ágai erősek és vastagok. A ginkgo fának igen jellegzetesek a levelei. Bőrszerűek, csomókban helyezkednek el, legyező formájúak. A középen bemetszett levelek puhák, hosszú szárban rendeződnek. Színük tavasszal élénk zöld, ősszel sárguló.

Virágait a szél porozza be. Termése a csonthéjasokéra emlékeztet, színe pedig a világoszöldről aranysárgára változik.

A páfrányfenyő elnevezés arra utal, hogy a ginkgonak a páfrányra emlékeztető levelei vannak, a fa törzse, felépítése és termése pedig a fenyőfélékre hajaz.

Az ősi kövület

A The Missouri Botanical Garden megfogalmazása szerint a Ginkgo maga az élő fosszília! Az egyetlen ma is élő ősi növény, mely 150 millió évvel ezelőtt is a Földön élt!ginkgofa

Még ha kissé eltúlzónak is tűnhet a becslés, botanikusok abban egyet értenek, hogy a ginkgo biloba ősi gyógynövényfa, melyet már az ókori időkben is ismertek.

Feljegyzések szerint hagyományosan fogyasztási célokra termesztették. Ugyanakkor az egészségre gyakorolt jótékony hatásaira már az ősi Kínában felfigyeltek: Elsősorban levelei kapcsán.

A kínaiak a ginkgo diószerű termését energizálóként fogyasztották. Széles körökben azonban az agyműködésre gyakorolt hatásai miatt vált ismertté – Sőt, úgy tartották, hogy az asztma tüneteit is enyhítheti.

Egyéb tradicionális felhasználási módjai közé tartozott, hogy a bélférgek elűzésére, a szexuális energia növelésére, vagy éppen az ágybavizelés megelőzésére alkalmazták.

Olvasson a ginkgo jótékony hatásairól! >>>

Amikor a nyugati világ megismerhette a páfrányfenyőt:

Az 1600-as évek vége felé Engelbert Kaempfer volt az első európai aki tüzetesen leírta és megvizsgálta a Ginkgo Bilobát Japánban tett utazása során.

A svéd botanikus és természettudós, Carl von Linné adta a ’biloba’ jelzős megnevezést a ginkgonak, mely az értelmezés szerint a jellegzetesen két karéjos levelekre utalt.

A ’ginkgo’ elnevezés Kaempfer leírásának sajtóhibás változata, mégis így terjedt el: Kaempfer ugyanis valószínűleg a japán ’ginkyo’ (jelentése: ’ezüst barack’) megjelölést jegyezhette le.

Feljegyzések szerint az 1730-as években honosították meg a páfrányfenyőt Európában, elsőként Hollandiában. Az Utrecht városában ültetett fa még ma is megtekinthető.

A tengerentúlra, az amerikai kontinensre a 1700-as évek végén került át.

A ginkgo termesztésének, szaporításának alapjai

A páfrányfenyő az igényesebb fafélék közé tartozik. Az ültetést követő 3-4 évben mindenképpen jó/jobb számára a jó vízáteresztő-képességű talaj, és napsütés. Később egyre jobban tűri a szárazságot.

Szilva nagyságúra megérő magja jól szaporítható:

  • magvetéssel,
  • vagy félfás dugványozással.

 Ehhez azonban szükséges, hogy miután a mag lehullott a földre, a zsíros és kellemetlen szagú maghúsból tisztítsuk ki! A következő tavasszal elültetve nagy valószínűséggel csírázni is kezd majd.

Fiatal korában (sőt még az első 3-4 évtizedben is) igen lassan fejlődik, amennyiben azonban kellően megvastagszik gyökérzete és a törzse, gyorsabb ütemű fejlődésnek indul.

Nevelés közben lehetőleg kevésszer metsszük (a csúcshajtást és a koronavesszőit ne)!

Jól tűri a városi klímát, ezért is találkozhatunk vele sorfaként: Az ily módon történő neveléshez azonban kétszer szükséges átültetni.